A közösségünk már néhány éve álmodott egy nagyot: egy, jelenleg használaton kívüli, romos épület felújítása és a közösség által használhatóvá tétele. 

Az egyházközség tulajdonában lévő romos állapotú épület, valamikor az oktatás és kántor-tanító lakásául szolgált. 1896-ban az egyházközség átadta az oktatást az akkori (Osztrák-Magyar) Államnak (más épületbe költöztették), így az épület rendeltetése megváltozott, és a 20. század elején elindult Homoródmenti szövetkezeti mozgalom által használt tejbegyűjtő és magtárházzá alakult és működött 1948-ig, az államosításig. Az államosítást követően, bár az épületet nem államosították, a benne zajló tevékenységet igen. A kommunista rendszer megszűnése után azonban, az 1990-es évek elejétől lassan kiüresedett az épület és tönkre ment. Az újjáépítése a falunak és a tágabb közösségnek javára szolgálna, átalakulna rendeltetése is: közösségi ház lenne, kis orvosi rendelővel az egyik szint, a második szinten konferenciák, előadások, képzések, oktatás színteréül szolgáló teret alakítanánk ki, és vendégek fogadására, megszállására szolgálna a harmadik szint. Nem utolsósorban a faluképen is javítana egy romos épület újjá építése. Konferenciák, képzések szervezésével több vendéget, átutazót hoznánk a közösségbe, ezzel is mintegy fellendíteni kívánva a helyi turizmust.

Ezt az álmot valóra váltva a közösség gazdagabb lesz egy olyan közösségi térrel, és házzal, melyet eszközként használhat vallási és nemzeti öntudatának erősítésére és megtartására. Ha sikerül bekapcsolni az épületet célja révén, a térségünk előadói termei körében, fellendíthetjük a helyi turizmust, mely megélhetését segítheti a falu lakóinak. Van egy előzetes terv az elvégzendő munkálatok összességéről, melyben jó részt szerepel a közösségben megnyilvánuló, közösségért felelősséggel végzett önkéntes munka.

Eddig a Bethlen Gábor Alaptól pályázati támogatásból nyert 600.000 forintból sikerült előkészíteni a terveket, kb. 70 %-ban összeállítani a dokumentációt az építkezési engedélyért való folyamodáshoz.

Ugyanakkor célunk az is, hogy egy olyan közösségi teret kialakítani a ház előtti részen, mely magába foglal egy 2-14 éves korosztály által használható játszóteret, megfelelő játszótéri elemekkel: különböző hinták, homokozó.

LÁTVÁNYTERVEK:

2018-ban a Bethlen Gábor Alaptól nyert támogatásból sikerült megszervezni egy kirándulást és néhány napi tábori jellegű foglakozást. Az eredeti terv egy több napos tábor volt, amit objektív okok miatt nem sikerült az elképzelt formában megvalósítani, azonban az élmények, melyek a nemzeti önazonosságot, illetve a vallási öntudatot hívatottak erősíteni nem maradtak el, ezért sikeresnek mondható az elmúlt időszak.

Az április 20-22, május 23-27, október 5-6, illetve a december 21-23 között megszervezett tevékenységek helyszíne a kénosi parókia volt, résztvevői pedig a vallásórás gyermekek. Minden alkalommal figyeltünk az adott időszak környékbeli történelmi eseményekre, és a legendákra, így a résztvevő gyermekek (és felnőttek) megismerkedtek az áprilisban szervezett napokon a 450 éves vallásszabadság törvényének kihirdetési körülményeivel, illetve hatásával, értékével. A májusban sorra került alkalommal a Gyöngyössy János: „Székely templomerődök” könyve nyomán képzeletbeli utazást tettünk Székelyföldön. Kiemelkedően a Bágyi vár legendájával és a pünkösdhöz köthető bágyi-tüzes kerék történetével, valamint a csíksomlyói pünkösdi búcsúval foglalkoztunk. Az októberi alkalommal a szeptemberi kirándulás élményeit dolgoztuk fel, illetve Ady Endre költészetével foglalkoztunk, meghallgatva a csíkszeredai Role együttes néhány megzenésített Ady versét. Decemberben összegeztük az eltelt évet, mélyítve az élményeket, átadásra kerültek az elkészült fotóskiadványok.

A legkiemelkedőbb esemény az az augusztus végi szeptember eleji kirándulás volt, melynek végső úti célja a magyarországi Szécsénke falu volt, mely 2017-től falunk testvértelepülése. Az útvonalat úgy állítottuk össze, hogy nem a „hagyományos” E60-as mentén, Királyhágón át vezető utat választottuk, hanem úgy terveztük, hogy érintettük Szászrégent, Szatmárnémetit, Nagykárolyt és Érmindszentet, hogy meglátogassuk Ady Endre szülőhelyét. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert így jobban elmélyíthető a költő munkássága.

A kirándulás, bár nem így volt tervezve, hozzájárult ahhoz, hogy a szülőföld értéke nőjön: távolról még szebbnek látszik, a hely kínálta lehetőségek jobban kibontakoznak, ha eltávolodunk otthonunktól, azzal a feltétellel, hogy hazatérünk.